Mi a közös egy csillámokkal teli palackban és a nyugisabb mindennapokban, a stresszkezelésben? Nézzük csak. Látod ezt a palackot, épp most ráztam fel. Mit veszel észre benne? Figyeld meg ezt a pörgést. Olyan sűrűn pörögnek benne a csillámok és karikák, hogy az egyes darabokat nem is lehet megfigyelni, csak a pörgés látszik.
Pont ez történik bennünk is, amikor agyalunk a problémákon, aggódunk és azokat a belső köreinket futjuk, amelyek lelkileg kimerítenek. Az agyalást is a további agyalással akarjuk leállítani – nem sok eredménnyel. A fától nem látjuk az erdőt. Vajon mi adhat tiszta képet és hogyan léphetünk ki ebből a belső pörgésből?
Figyeld, mi történik, ahogy telik az idő, amikor hagyom a palackot és nem rázogatom. Látod, ahogy leülepszik, egyre tisztább, átláthatóbb. Nem tűnnek el a csillámok, csak leülepszenek a palack aljára egy idő után.
A gondolataink és az érzelmeink is ilyenek. Ha hagyod őket jönni aztán továbbmenni, a pörgés hamarosan letisztul. Viszont, ha küzdesz ellenük, tovább tart a vihar vagy lehet, le sem áll. Ebben a pörgésben nehéz meglátni a kiutat.
Belső ösvényeink
Feltűnt már neked, hogy akár egy parkban vagy például buszmegálló környékén az előre kiépített járda mellett sokszor előfordul, hogy kitaposnak az arra járók egy új ösvényt, amelyeken közlekedve rövidebb úton érhetnek egyik helyről a másikra?
Rendszeresen választják az új útvonalat, mert az előnyösebb számukra az adott helyzetben és hamarosan ki is alakul az új ösvény.
Dönthetünk úgy, hogy maradunk a már kiépített úton, és kialakíthatunk újakat is, amik jobban szolgálnak, kényelmesebbek.
Így van ez a mentális-, és pszichés világunkban is. Amit sokszor teszünk, mondunk, gondolunk az megerősödik, létrejönnek a belső ösvényeink. Ezeket a belső ösvényeket, vagy más néven szokásokat, hiedelmeket ugyanúgy lecserélhetjük, mint ahogy arról is dönthetünk, hogy melyik úton indulunk tovább.
Ilyen belső ösvény az agyalás, rágódás, mint mentális szokás, ami végül egyre inkább beszippant magába és véget nem érően igyekszünk kikeveredni a negatív, lehúzó gondolati körökből. A gondolkodás, mint eszköz egy csodálatos lehetőség pl. tervek készítésére, helyzetek elemzésére, ugyanakkor eltávolít a közvetlen megéléstől, tapasztalástól, az érzelmeink megélésétől. Az érzelmi viharokból, a stresszből nem tudunk gondolkodás útján kikeveredni.
Hogyan tudod csökkenteni az agyalást?
Lehet, hogy most az jár a fejedben, hogy na oké, könnyű azt mondani, de hogyan hagyjam abba az agyalást.
- Először is ne utáld magad – teljesen oké vagy, épp azt teszed, amit eddig megtanultál, csak itt nem működik az módszer, ami máshol meg beválik.
- Nézz rá szeretettel a saját „palackodra”, azaz önmagadra és, ami benned történik. Figyeld meg mit érzel a testedben.
- Vegyél egy nagy levegőt és fújd ki, fújd ki mindet.
- Hagyd nyugton a „palackodat” és figyeld ahogy így változik az idővel. A csillámok nem tűnnek el, csak leülepszenek a palack alján. A gondolatok és az érzések is olyanok, mint a csillámok – ha csak figyeled azokat, leülepszenek, Te pedig körbenézhetsz és választhatsz másik utat, amikor már látod merre indulhatsz.
- Ahhoz, hogy abba tudjuk hagyni az agyalást, meg kell tanulni a figyelmünket tudatosan irányítani. A tudatos jelenlét (mindfulness) tanulható. Te is megtanulhatod. A mindfulness egy olyan szemléletet adhat számodra, amelyet könnyen beépíthetsz a mindennapjaidba. Elkezdheted kis lépésekkel. Nem kell naponta órákat lótuszülésben meditálnod. Igazából a napod bármely percében gyakorolhatod, akár a reggeli kávéivás közben, zuhanyzáskor, amikor dugóban ülsz, a tömegközlekedésen, munka közben, a kapcsolataidban és még sorolhatnám.